A Florida Panthers megszerezte a második kupát, mivel Kanadában folytatódik a jégkorong-szárazság

A Florida Panthers megszerezte a második kupát, mivel Kanadában folytatódik a jégkorong-szárazság

A Stanley-kupa jelenete nyüzsgő, főleg, hogy a Florida Panthers éppen most szerezte meg második egymást követő bajnoki címét, és ismét győzelmet aratott a jégen. Ez nagy teljesítmény egy olyan csapat számára, amely nem sokkal ezelőtt még a liga legrosszabb hazai látogatottsági mutatójával küszködött. Tíz szezont előrepörgetnek, és most az ötödik helyen állnak a hazai meccsek átlagos látogatottságában, hűséges szurkolókat vonzva, akik úgy ünneplik a jégkorongot, mint egy nagy tétű eseményt. Miközben a Panthers a dicsőségben sütkérez, a reflektorfényben egy sürgető kérdés is felmerül: mikor töri meg egy kanadai csapat a régóta tartó szárazságot?

31 éve, hogy egy kanadai csapat utoljára kitűzte a hőn áhított trófeát. A Montreal Canadiens még 1993-ban lett bajnok, a Los Angeles Kings legyőzésével. Azóta mindössze nyolc kanadai csapat szereplése a Stanley Kupa döntőjében elrettentő történetet mesél el, és a legtöbb próbálkozás vereséggel végződött. A **Tampa Bay Lightning** az elmúlt években gazdagabb történelmet tudhat magáénak: a floridai jégkorongok dominanciájának drámai korszakában a Panthers mellett kétszer is elhódította a Koronát. De mi a helyzet a kanadai csapatokkal?

A szárazság magyarázata

Jelenleg az NHL-ben szereplő kanadai csapatok névsorában a Montreal Canadiens, a Toronto Maple Leafs, a Vancouver Canucks, a Calgary Flames, az Edmonton Oilers, a Winnipeg Jets és az Ottawa Senators szerepel. Annak ellenére, hogy a jégkorong-szerető lakosság otthona, ezek a csapatok nagyrészt küzdöttek a döntőbe jutásért. A '90-es évek és a 2000-es évek elején tapasztalt gazdasági gondok olyan városokban, mint Calgary és Edmonton, valamint a franchise-áthelyezések és a játékosok vonzása a Sun Belt csapataihoz, tovább súlyosbították a problémát. A New York Times arra hivatkozik, hogy az irányítási problémák is szerepet játszottak ebben az elhúzódó nyomorúságban, megfosztva a szeretett franchise-okat az egykor ismert sikerektől.

A rajongók gyakran mesélik, milyen közel kerültek a sikerhez. A Vancouver Canucks köztudottan veszített a hetedik meccsen, de nem is egyszer, hanem kétszer – először a New York Rangerstől 1994-ben, majd a Boston Bruinstől 2011-ben, ami káoszhoz vezetett Vancouver utcáin. Ez a szívfájdalom sok kanadai számára kulturális jelenséggé erősítette a Stanley-kupa aszályt, és beszélgetéseket váltott ki arról, hogy mit is jelent valójában jégkorongrajongónak lenni Nagy-fehér északon.

A jövő: Az Oilers véget vethet a sorozatnak?

Az új szezon közeledtével reménykedő tekintetek az Edmonton Oilers felé fordulnak. Az olyan sztárjátékosokkal, mint Connor McDavid és Leon Draisaitl, az Oilers igazi esélye van a 31 éves várakozás véget vetni. Vezetőségük komoly fejlesztéseket hajtott végre, így a franchise-t vonzóbb célponttá tették a játékos-leigazolások számára. Tavaly bejutottak a döntőbe, hevesen megküzdöttek a Panthersszel, majd végül a 7. meccsben buktak. Lehet, hogy ez az az év, amikor végre áttörnek?

Miközben nemzetközi és gazdasági tényezők kavarognak a kanadai csapatok sorsa körül, a nyomás tovább növekszik. Az olyan tényezők, mint a kanadai riválisok kiesése a rájátszásban, szintén hátráltatják a mélyrepülést, ahogy a statisztikák is mutatják: a 2015-ös rájátszás során olyan csapatok, mint a Calgary és a Montreal, gyorsan kiküldték egymást. Mivel az NHL-ben összesen 32 kanadai csapatból mindössze hét van, minden rájátszás-szezon időzített bombának tűnik a szurkolók számára. A várakozás reményteli hulláma söpör végig minden márciusban, mégis évről évre a kétségbeesés kérdéseket vet fel a kanadai jégkorongkultúra szövetével kapcsolatban.

A szerencsétlenség ellenére a kanadai csapatok folyamatosan vonzzák a legjobb tehetségeket. McDavid, a kiemelkedő játékos továbbra is a remény sugárzója a szurkolók körében, és arra inspirálja a fiatalabb generációkat, hogy botokat vegyenek fel, és álmodjanak arról, hogy egy nap átsuhannak a jégen, mint a jégkorongbálványaik. Mégis az irónia, hogy a jelenlegi bajnok floridai származású, éles megkönnyebbüléssel veti fel Kanada helytállásának kérdését a jégkorong világában.

A beszélgetés játékos szellemében akár humoros megoldásokon is elgondolkodhat az ember. Talán Kanadának meg kellene fontolnia, hogy az Egyesült Államok 51. államává váljon, hogy lerázza magáról ezt a „hoki átkot”? Bár ez egyelőre húzós, az ötlet megragadja a jégkorongrajongók csalódottságát és rugalmasságát, akik nem hajlandók feladni a reményt. A rájátszásszezon közeledtével felmerül a kérdés, hogy „ez lesz végre az év?” ismét visszhangra talál a jégpályákon és a közösségeken keresztül Kanadában.