A Legfelsőbb Bíróság mérföldkőnek számító ítélete: A nyugdíjasok elveszítik az ADA ellátási jogait

A Legfelsőbb Bíróság mérföldkőnek számító ítélete: A nyugdíjasok elveszítik az ADA ellátási jogait

Az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága mérföldkőnek számító határozatában kimondta, hogy a nyugdíjasok nem perelhetnek az amerikaiak fogyatékkal élők törvénye (ADA) szerinti ellátásokért, ami az egész jogi közösségben visszhangzik, különösen a nyugdíjazás utáni ellátásokra támaszkodókra nézve. 2025. június 20-án az igazságszolgáltatás 8-1 arányú ítéletet hozott a floridai Sanfordból származó volt tűzoltó, Karyn Stanley ügyében, amely átalakíthatja a nyugdíjasok ADA védelmét.

Karyn Stanley, akinél Parkinson-kórt diagnosztizáltak, majd 2018-ban rokkantnyugdíjba vonult, harcba szállt a várossal az egészségbiztosítási ellátások miatt. A város régi politikája szerint az olyan nyugdíjasok, mint a Stanley, 65 éves korukig egészségügyi biztosítási díjaik 75%-ára számíthattak. Egy 2003-as irányelv-módosítás azonban a nyugdíjazás utáni két évre korlátozta ezt a fedezetet azok számára, akik rokkantság miatt távoztak. A változás miatt csalódottan Stanley beperelte a várost, azt állítva, hogy fogyatékossága miatt diszkriminálták. A bíróság azonban arra a következtetésre jutott, hogy a nyugdíjasok nem számítanak „képzett személyeknek” az ADA értelmében, mivel nem tudnak munkaköri feladatokat ellátni az állítólagos diszkrimináció idején. Jogász.

Az ítélet következményei

Neil Gorsuch bíró, aki a többségnek írt, egyenes álláspontot képviselt: az ADA az emberek védelmét szolgálja, nem pedig az előnyöket. Megjegyezte, hogy az ADA alkalmazhatósága attól függ, hogy az egyének képesek-e ellátni alapvető munkaköri funkciókat abban az időben, amikor a diszkriminációt állítják. Ketanji Brown Jackson bíró különvéleményében vitatta ezt az értelmezést, hangsúlyozva, hogy a nyugdíjazás kulcsfontosságú, és azt állította, hogy logikátlan, hogy a védelem megszűnik nyugdíjba vonuláskor. Jackson jelezte, hogy a nyugdíjas alkalmazottaknak továbbra is meg kell szólalniuk a juttatásaikkal kapcsolatos diszkriminációs ügyekben.

Ennek az ítéletnek a következményei túlmutatnak Stanley esetén. Mivel a Biden-adminisztráció támogatja Stanleyt, azzal érvelve, hogy az ADA-védelemnek fedeznie kell a felhalmozott juttatásokat, és foglalkoznia kell a nyugdíjazás után esetlegesen felmerülő diszkriminációval, sürgető szükség van az ADA határainak újraértékelésére. Az ítélet eltántoríthatja a nyugdíjasokat a diszkrimináció megtámadásától, mivel a jogi indokok ingatagnak tűnnek ezen új értelmezés szerint, ami aggályokat vet fel a nyugdíjazás méltányosságával kapcsolatban. Ahogy a LawRota megjegyzi, a Legfelsőbb Bíróság előtti kulcsfontosságú szempont az volt, hogy a korábbi alkalmazottak megtámadhatják-e a munkaviszony megszűnése utáni diszkriminációt az ADA értelmében.

Mi következik?

A Bíróság egyértelművé tette, hogy a nyugdíjasok korlátozott jogorvoslattal élhetnek. Az ítélet néhány kérdést is nyitva hagy. által részletezettek szerint Gibson Dunn, miközben a határozat lehetővé teszi azon alkalmazottak esetleges követeléseit, akik „képzett” volt a diszkriminatív politikák elfogadásakor, az, hogy a nyugdíjasok képtelenek érvényesíteni az ADA-követeléseket, arra ösztönözheti a munkaadókat, hogy káros politikákat hajtsanak végre, kevésbé tartva a jogi megtorlástól.

A rokkantsági jogok és a nyugellátások jogi környezete fejlődik. Ez az ítélet nemcsak az olyan nyugdíjasokat, mint Stanley, hanem az amerikai munkavállalók szélesebb népességét is jelentősen érintheti. Ahogy a jövőre tekintünk, a fogyatékossági jogok, a munkajog és a nyugellátások metszéspontja kétségtelenül továbbra is forró téma marad, amely elősegíti a vitákat a jogvédők, a törvényhozók és általában a közösség között.