Trump időjárás-tudományi megszorításai életeket fenyegetnek, miközben az árvizek pusztítanak Texasban

Trump időjárás-tudományi megszorításai életeket fenyegetnek, miközben az árvizek pusztítanak Texasban

Az Egyesült Államok jelenlegi éghajlati helyzete egyre bizonytalanabbá válik, ahogy Trump elnök és a kongresszusi republikánusok lépéseket tesznek a szövetségi kormány visszaszorítására. Ezek a lépések riasztást keltenek a katasztrófa-szakértők körében, akik arra figyelmeztetnek, hogy súlyosan alááshatják az ország képességét a katasztrofális áradások és a szélsőséges időjárási körülmények kezelésére. A költségvetési megszorításokra és a létszámleépítésekre hivatkozva a kritikusok azt állítják, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálat (NWS) és a Szövetségi Vészhelyzet-kezelési Ügynökség (FEMA) különösen súlyosan sújtja, ami veszélyeztetheti a közbiztonságot kritikus időjárási események idején. Dél-Floridai Riporter részletezi, hogy a következő pénzügyi évre javasolt költségvetés tartalmazza a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) 10 laboratóriumának bezárását, amelyek nélkülözhetetlenek a létfontosságú éghajlatkutatáshoz – amelyek közül az egyik Miamiban állomásozik, és kulcsfontosságú a viharadatokat gyűjtő „hurrikánvadászok” számára.

A bezárásokon túlmenően a költségvetés célja az árvizek előrejelzésében központi szerepet játszó folyómérési programok finanszírozásának lefaragása, egyértelművé téve, miért aggódnak egyre jobban a szakértők. A Fehér Ház és az ügynökségek vezetői ezeket az átfogó változtatásokat azzal indokolják, hogy a kormányzati bürokrácián belüli elégtelenségeket kezelik. Sokan azonban meggondolatlan megszorításoknak tekintik őket, amelyek gyengíthetik a katasztrófákra való felkészültséget, különösen olyan időszakban, amikor az éghajlatváltozás fokozza a viharok súlyosságát.

The Fallout from Cuts

A pénzügyi év előrehaladtával nehéz figyelmen kívül hagyni e döntések dominóhatását. Yale klímakapcsolatok jelentések szerint már folyamatban van a tudósok jelentős elbocsátása és a kutatás finanszírozásának befagyasztása, ami súlyosbítja a közbiztonságot fenyegető kockázatokat. Például a FEMA önmagában mintegy 1000 alkalmazottjától, vagyis a munkaerő körülbelül 4%-ától vált meg, ami további terhelést jelent a katasztrófaelhárítási rendszerekben. Az ügynökségnél késések tapasztalhatók, és várhatóan hosszabb várakozási idők várhatók a katasztrófa-kifizetéseknél, ami kérdéseket vet fel a jövőbeni hatékonyságával kapcsolatban. Az Országos Árvízbiztosítási Program privatizációjának ötlete is terítéken van, amitől sokan félnek, hogy a közbiztonság csökkenéséhez és az éghajlati hatásokkal már amúgy is küzdő közösségek fokozott sebezhetőségéhez vezethet.

E kezdeményezések kritikusai rámutatnak arra a történelmi hatékonyságra és kétpárti támogatásra, amelyet az NWS élvezett, és a közbiztonság érdekében magas megtérülésű befektetésként hivatkoznak rá. Mégis, a Project 2025, amely ezeket a drasztikus megszorításokat és változtatásokat vázolja fel, nem gyakorlati előnyei, hanem életveszélyes lehetősége miatt hívja fel a figyelmet.

Tragédia éri Kerr megyét

A közelmúlt eseményei még jobban megvilágították e költségvetési megszorítások következményeit. A hónap elején a texasi Kerr megyében egy katasztrofális árvíz július negyedikei hétvégéjén több mint 83 ember életét követelte, akik közül 28 gyermek volt. Az árvíz riasztó ütemben emelkedett, a csapadék mennyisége egyes helyeken elérte a 20,33 hüvelyket, amit „100-ból 1-es eseménynek” neveznek. Az Országos Meteorológiai Szolgálat július 3-án megkezdte a figyelmeztetések kibocsátását, a katasztrófához vezető riasztások fokozásával, beleértve a július 4-én hajnali 4:03-kor bekövetkezett villámárvíz-vészhelyzetet. A helyi reagálást azonban jelentős késések jellemezték, a helyzetet nem segítette a költségvetési megszorítások és az NWS személyzeti hiánya, amely magában foglalta közel 600 alkalmazott elvesztését az év elején. Kormányzati tények.

Kerr megyében a kommunikációs stratégia is kudarcot vallott, mivel a helyi tisztviselők nem rendelkeztek olyan fizikai figyelmeztető rendszerrel, mint a szirénák, helyette a digitális riasztásokat választották, amelyek a vészhelyzet során nem bizonyultak elegendőnek. Ez a tragikus esemény sürgető kérdéseket vetett fel a veszélyhelyzetekre való felkészüléssel, az időjárási kockázatokkal kapcsolatos közösségi oktatással, valamint a szövetségi és helyi hatóságok közötti jobb koordináció alapvető szükségességével kapcsolatban. A Kongresszusnak most nyomás nehezedik arra, hogy újragondolja a finanszírozás elosztását és javítsa a kommunikációs rendszereket az árvízveszélyes területeken – még mielőtt újabb katasztrófa sújtja.

Mindezek a fejlemények aggasztó hangot adnak a katasztrófákra való felkészülés és az éghajlatváltozás elleni küzdelem jövőjére az Egyesült Államokban. A közbiztonság a mérlegen lóg, és nem lehet más, mint azon tűnődni: vajon ezek a kritikus programok megkapják-e azt a figyelmet, amire égetően szükségük van, vagy továbbra is feláldozhatónak tekintik őket a politikai napirendekkel szemben?