Patkórákok válságban: hanyatlás szikrák Sürgős felhívás!

Patkórákok válságban: hanyatlás szikrák Sürgős felhívás!

A patkórákok számának csökkenése Long Island Soundon riasztó szintet ért el, ami aggodalmat váltott ki a kutatók, a természetvédők és a helyi halászok körében. Az elmúlt két évtizedben ezek az ősi tengerészek „súlyos hanyatlással” szembesültek, elsősorban az élőhelyek elvesztésének, a túlzott betakarításnak és a környezet leromlásának tulajdonítható, amint azt a Newsday közölte. A helyzet annyira kritikussá vált, hogy Kathy Hochul New York-i kormányzó most olyan törvényalkotáson gondolkodik, amely megtiltja a patkórákok csali- és orvosbiológiai célú betakarítását.

A kutatások azt mutatják, hogy a patkórák populációja jelentősen csökkent, az éves csökkenés átlagosan 2,8% és 9,3% közötti több Long Island-i és Connecticut-i adatkészletben. John Tanacredi, a Molloy Egyetem professzora hangsúlyozza a folyamatban lévő tanulmányok fontosságát e tendenciák megértésében, különösen a korlátozott kutatási képességekkel rendelkező CERCOM terepi állomás bezárása után. E kihívások ellenére továbbra is a csali betakarításának betiltása mellett áll, arra hivatkozva, hogy ez kulcsfontosságú a faj túlélése szempontjából.

Kutatási és természetvédelmi erőfeszítések

A Nature-ben nemrég megjelent átfogó áttekintés hangsúlyozza a patkórákok körüli folyamatos tanulmányozás és adatgyűjtés szükségességét. A jelentés kiemeli az ezeket a lényeket érintő különféle tényezőket, mint például a part menti „páncélozás”, a szennyezés és az infrastruktúra fejlesztése, amelyek mind hozzájárulnak gyors hanyatlásukhoz. Nevezetesen, a kutatók demográfiai eltolódásokat figyeltek meg, beleértve a nemek arányának nyugtalanító változását, mivel egyes populációkban a nők magasabb százalékáról számoltak be. Ez a jelenség aggodalomra ad okot a jövőbeni reproduktív siker lehetőségével kapcsolatban.

Ezen túlmenően a patkórákok és a vándorló madárfajok, különösen a vörös csomók egymásrautaltságát vizsgálják. Tanulmányok kimutatták, hogy a vörös csomók túlélése telelőhelyeiken szorosan összefügg a patkórák ívás elérhetőségével. Ezeknek az ívásnak a hiánya nemcsak a patkórákokat veszélyezteti, hanem a helyi ökoszisztémák kényes egyensúlyát is.

A halászok perspektívája

Érdekes módon nem mindenki vonatkozik a tilalomra. Will Caldwell helyi halász megfigyelte azt, amit a patkórák egyedszámának növekedéseként ír le, visszautasítva a drasztikus csökkenésről szóló állításokat. A jelenlegi szabályozás legfeljebb napi 200 patkórák betakarítását teszi lehetővé, bár korlátozások vannak érvényben a kritikus ívási időszakokban. Érzelmei a természetvédelmi erőfeszítések és a helyi halászati ​​érdekek közötti folyamatos vitára utalnak.

Miközben a természetvédő csoportok összegyűlnek Hochul mögött, hogy jóváhagyják a javasolt tilalmat, azzal érvelnek, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium (DEC) által hozott intézkedések nem voltak hatékonyak a patkórák populáció kezelésében. Ez a folyamatos feszültség aláhúz egy nagyobb kérdést: hogyan tudjuk egyensúlyba hozni az ökológiai megőrzést az ezektől az erőforrásoktól függő emberek megélhetésével?

Ahogy ebben a válaszúton állunk, nyilvánvalóvá válik az adaptív menedzsment szükségessége. Az Atlanti Államok Tengeri Halászati ​​Bizottsága lépéseket tett a patkórák populációjának újraértékelése érdekében, és hamarosan szigorúbb szabályozásra lehet szükség, különösen az olyan érzékeny területeken, mint a Peconic-torkolat.

A különböző hangok és vélemények miatt egyértelmű, hogy a szeretett patkórák bajban van. A megőrzésre irányuló összpontosított erőfeszítések, a folyamatos kutatás és a gondosan kiegyensúlyozott kezelési stratégiák nélkül nemcsak ezt az ősi fajt, hanem part menti ökoszisztémák ökológiai egészségét is elveszítjük. A cselekvés ideje most van.