A Michigani Egyetem 10 bennszülött amerikai maradványait hazaszállítja

A Michigani Egyetem 10 bennszülött amerikai maradványait hazaszállítja

A Michigani Egyetem Antropológiai Régészeti Múzeuma a gyógyulás és a megbékélés felé halad, miközben arra készül, hogy visszaadja tíz indián személy maradványait, valamint nyolc temetkezési tárgyat a floridai Seminole törzsnek, az oklahomai Seminole nemzetnek és az indiánok miccosukee törzsének. Ez a jelentős hazatelepítési folyamat július 17-én indul a szövetségi kormányhoz júniusban benyújtott leltárt követően. A kérdéses maradványokat 1931 és 1963 között ásták ki floridai temetkezési helyekről. A visszahozott leletek között vannak spirálhéjak, cserépdarabok és állatcsont-töredékek, amelyek mindegyike kulturális jelentőséggel bír.

Figyelemre méltó, hogy az azonosított maradványok között van két férfi és nyolc személy, akiknek neme meghatározatlan, közülük többen 30 év felettiek, egy pedig 40 és 55 év közötti volt a halál időpontjában. Ez egy lenyűgöző lépés, amely az indián történelmének és kultúrájának régóta esedékes elismeréséről szól.

Az őslakosok jogai és a szövetségi mandátumok

Ez a hazaszállítás az 1990-ben elfogadott Native American Graves Protection and Repatriation Actben (NAGPRA) gyökerezik, amely előírja az indián emberi maradványok és kulturális tárgyak tiszteletteljes visszaküldését a törzseiknek. A törvény hangsúlyozza, hogy minden származású maradványt méltósággal és tisztelettel kell kezelni. Mint NPS vázolja, a NAGPRA célja, hogy elősegítse a párbeszédet a múzeumok és az indián törzsek között, miközben foglalkozik a hazatelepítési folyamat bonyolultságával.

A NAGPRA azon az elven működik, hogy a szövetségi vagy törzsi területekről eltávolított tárgyak és maradványok jogosan a leszármazottak, indián törzsek és bennszülött hawaii szervezetek tulajdonát képezik. Ez a jogi keret támogatja a hazatelepítési folyamatot, de megköveteli a törzsektől, hogy hivatalosan, írásban kérjék kulturális örökségük visszaszolgáltatását.

A hazatelepülés útja

Mint Detroit News A jelentések szerint a Michigani Egyetem múzeumában található a 25. legnagyobb gyűjtemény a haza nem honosított indián maradványokból az országban. Mivel maradványainak több mint fele és temetkezési tárgyainak 22%-a már hazaszállításra rendelkezésre áll, a múzeum elismeri az indián közösségekkel való kapcsolatok átalakításának fontosságát.

A hazatelepítési folyamat azonban nem mentes a kihívásoktól. Átlagosan körülbelül 18 hónaptól két évig tart a befejezés, és ez az időtartam meghosszabbítható a korlátozott személyzeti erőforrások miatt mindkét oldalon – a törzseknél és a múzeumoknál egyaránt. Az elmúlt évben a floridai Seminole törzs és az oklahomai Seminole Nation részt vett az Alabamai Egyetem Múzeumaiból származó nagyszabású hazaszállításban, amely több mint 10 000 emberi maradványt érintett.

Erőfeszítések és kihívások előttünk

Amint azt megjegyezte a Belügyminisztérium, a NAGPRA-nak való megfelelés biztató, de korántsem teljes. A törvény hatályba lépése óta a bennszülött amerikai ősök maradványainak kevesebb mint felét szállították haza, több mint 117 576 személyt őriznek még mindig különböző gyűjteményekben, és 94%-uk nincs semmilyen kulturális hovatartozása.

A szabályozás frissítése és a hazatelepítési folyamat javítása kulcsfontosságú. A minisztérium 2010 óta számos kérést kapott a NAGPRA módosítására, ami azt a folyamatban lévő párbeszédet tükrözi, amely arról szól, hogyan lehet a legjobban egyensúlyozni a kulturális szokások tiszteletben tartása és a hazaszállítás gyakorlati realitása között. A közelgő javasolt felülvizsgálatok célja a folyamat további egyszerűsítése, és az erőfeszítések továbbra is rávilágítanak a bennszülött hagyatékok tiszteletben tartásának alapvető fontosságára.

A közelgő hazatelepítés fontos lépést jelent az amerikai indián törzsek történelmi igazságtalanságainak elismerése felé, és megalapozza az oktatási intézmények és az őslakos közösségek közötti kapcsolat megújulását. Ahogy ez az utazás kibontakozik, emlékeztetőül szolgál arra, hogy mindig van valami, amit elmondhatunk közös múltunk tiszteletére – minden visszaadott darab a gyógyulás mélyreható aktusa.