Búcsú a nevelt nagyszülőktől: A közösség szívfájdalma a program végén

Búcsú a nevelt nagyszülőktől: A közösség szívfájdalma a program végén

A végéhez közeledik a dédelgetett Foster Grandparent program Alachua megyében, amely arról ismert, hogy megváltoztatja a diákok és a tanárok életét. A bezárás árnyékot vetett a közösségre, sokakat hagyva arra, hogy elgondolkodjanak az idősebb önkéntesek és a fiatal tanulók között kialakult mély kötelékeken. Ez a szívből jövő kezdeményezés, amely 1973 óta virágzik, beszünteti működését az AmeriCorps által kiszabott súlyos finanszírozási megszorítások miatt, amely az évek során alapvető támogatást nyújtott. Alexander Walker, a környék elkötelezett tanára megosztotta szomorúságát a program megszűnése miatt, és kijelentette: „Megszakad a szívem”, miközben felidézte az idősebb önkéntesek felbecsülhetetlen értékű mentorálását, akik családtagként viselkedtek a diákokkal.

Az olyan szülők, mint Kim Harris, szintén megdöbbenésüknek adtak hangot. Megjegyezte, hogy a program kimutathatóan javította fia olvasási készségeit, és fejlődését a nevelőnagyszülő által nyújtott bátorításnak és támogatásnak tulajdonította. Walker hangsúlyozta ennek hullámzó hatását, jelezve, hogy egy ilyen program elvesztése nemcsak az egyes osztálytermeket érinti, hanem az egész iskolai közösséget. A Foster Grandparent program fináléját szeptember 1-re tervezik, és Walker és Harris is abban a reményben él, hogy a jövőben talán lesz esély az újjászületésre. A kezdeményezés érzelmi hatását nem lehet elhomályosítani, hiszen tartós kapcsolatokat épített ki, és alapvető támogatást nyújtott a rászorulóknak.

A finanszírozás csökkentésének tágabb következményei

Az olyan programok, mint a Foster Grandparents, megszűnése nem korlátozódik Alachua megyére, hanem a szövetségi AmeriCorps finanszírozásának javasolt csökkentése által jelentett szélesebb fenyegetést tükrözi. Amint az EightCAP megjegyezte, ezek a megszorítások több megyében, köztük Ionia, Mecosta, Montcalm és Osceola megyében is veszélybe sodorják a hasonló létfontosságú kezdeményezéseket. Az EightCAP Foster Grandparent és Senior Companion programjai jelentős szerepet játszottak a közösségi kapcsolatok ápolásában. Például csak 2024-ben 878 gyermek részesült a nevelőnagyszülők által nyújtott 40 447 önkéntes órában. Az AmeriCorps támogatása nélkül előfordulhat, hogy a helyi gyerekek nélkülözik azt a támogatást, amelyre égetően szükségük van, és az idősödő felnőttek fokozott elszigeteltségtől szenvedhetnek.

Emellett a hasonló programok országszerte éreztetik a hőséget. Különösen figyelemre méltó az Ozarks Area Community Action Corporation (OACAC) Missouri délnyugati részén, ahol a Foster Grandparent program jövője továbbra is bizonytalan a finanszírozási késések miatt. A program több mint 50 éve sikeresen párosítja az idősebb önkénteseket a veszélyeztetett gyerekekkel, elősegítve a tudományos és társadalmi fejlődést. Ennek ellenére, amint az OACAC programigazgatója, Christopher Bell panaszkodott, a következő pénzügyi évre vonatkozó finanszírozást jóváhagyták, de továbbra sem hozták nyilvánosságra. Ez a helyzet veszélyezteti 180 diák támogatását, valamint a mentorálásukra szentelt 30 nyugdíjas nyugdíjast. A programok közötti összekapcsolódás rávilágít a folyamatos szövetségi támogatásra.

Felhívás a cselekvésre

A Foster Grandparent program fenyegetése létfontosságú kérdést vet fel: mit lehet tenni ezen értékes kezdeményezések megerősítése érdekében? A közösséget arra ösztönzik, hogy támogassa az AmeriCorps Seniors programok védelmét. Az elmúlt években – különösen az olyan kihívások idején, mint a világjárvány – mutatott ellenálló képesség jól példázza a helyi partnerségek és az egyéni önkéntesek elkötelezettségét, akik szükség esetén lazítottak. Miközben a közösségek ezen ügyek köré gyűlnek, minden bizonnyal van mit mondani a közösségi szellemről, amely fiatal és idős tagjait egyaránt felemeli. Ez az együttérzés az, ami igazán megváltoztatja.

Ahogy búcsúzunk az olyan programoktól, mint a nevelőnagyszülő kezdeményezés, reméljük, hogy a jövőbeni érdekképviselet új lehetőségekhez vezet. Alexander Walker szavaival élve, nem szabad elfelejteni azokat az élményeket és szenvedélyeket, amelyeket ezek az idősek behoztak az osztálytermekbe. A közösségnek össze kell fognia, hangot kell adnia aggályainak, és szorgalmaznia kell az ilyen felbecsülhetetlen értékű programok visszaállítását. Ez létfontosságú gyermekeink, időseink és közös jövőnk lényege számára.